Gyerekkoromban abban a meggyőző- désben éltem, hogy nincs Isten. Mégis találkoztam Vele. Legjobban a kertben, a meggyfa alatt szerettem üldögélni. Eleinte azt hittem, hogy ilyenkor csinálnom kell valamit: nézni a felhőket, vagy gondolni valamire. Aztán mindezzel felhagytam, mert ezeket az időket kizárólagosan betöltötte, hogy minden különösebb gondolat és érzés nélkül a szeretve létezés állapotában, Isten szerető jelenlétében voltam.

Felnőttként pszichológus lettem és mélylélektannal foglalkoztam. Szenve- délyesen érdekelt, milyen mélységre tud eljutni az ember egy másik személlyel való találkozásban. Azt tapasztaltam, hogy az az ismeret és szeretet, amelyre az ember a saját erejéből el tud jutni, nagyon korlátozott. Közben azonban lassan rájöttem, hogy van ennél több is.

Aztán — már jóval megtérésem után — a kezembe kerültek Avilai Teréz és Keresz- tes János művei. Végre megtaláltam azt a tágasságot, amelyet mindig is kerestem.  Hatalmas örömmel töltött el, hogy Isten olyan mélységes találkozásra hívott meg minket, amely minden elképzelésünket messze fölülmúlja. Ez az öröm azóta is tart és egyre mélyebb lesz.

Ezek a lapok mind erről a találkozásról szólnak:

a kert — saját kertünk (és más kertjeim) képei, amelyek mások számára is a találkozás helyei lehetnek

a kerti napló — ami a képek mögött van, a kertészeti blogom

a kút — tanulmányok, fordítások, szakirodalmi összefoglalók  és egy viszonylag nagy internetes könyvtár a misztika terézi útjának gyakorlati és elméleti kérdéseiről

segítő beszélgetés — olyan terápia, amely egyaránt alkalmazza a keresztény lelkivezetés hagyományát és a modern pszichológia ismereteit.

olvasónapló — a terézi misztikával kapcsolatos aktuális fordítások, könyvek, cikkek imertetése

az imaközösség — olyan, interneten keresztül szerveződő imaközösség, ahol a résztvevők konrét, személyes, napi kéréseiért imádkozunk

feljegyzések útközben — a személyes blogom.