| |
Fábián Mártonné kislánykorában ott lábatlankodott az édesanyja mellett, amikor szőtt, aztán ő is kipróbálta. A család a székely kitelepítésnek köszönhetően Bácskába került, majd Zala megyébe. A Tolna megyei Lengyelbe 1945-ben érkeztek. Itt az asszonyok-az iskolaigazgató javaslatára- elkezdtek szőni, amihez ő is csatlakozott. A TSZ megalakulása után (1962) Bonyhádra költöztek. A napi mezőgazdasági munka és a három gyermek nevelése mellett csak éjszaka volt ideje szőni. A hobbija szenvedéllyé vált. Közben gyűjtötte a székely szőttesek mintakincsét, hogy az egykori „kendedzők”, „takargatók” és párnavégek díszítményei tovább éljenek saját készítésű textiljein. A felgyűjtött mintákat kiadványban is megjelentette.
A Népművészet Mestere díjat szövő tudásáért 2000-ben kapta meg.
   |
|
 |
