|
|
| |
1914-ben Sátoraljaújhelyen született, 1977-ben Debrecenben hunyt el. A család generációk óta (saját elmondása szerint már az ükapáik is) Sátoraljaújhelyen szíjgyártó, kulacskészítő mesterséget folytatott. A két Tótfalusi fiú (Géza és Sándor) is folytatták a családi hagyományt, Géza Sátoraljaújhelyen maradt, Sándor Debrecenbe költözött. Tótfalusi Sándor csikóbőrös kulacsait szironyos, sallangos, bőrhímzéses díszítéssel készítette. A díszítményeket rendkívül változatosan komponálta. Kedvenc színei a visszafogott szürke, a fekete és a barna voltak. Sallangjait kivert technikával (ú. n. vágott sallang) készítette. A rózsa kompozíció mellett bátran alkalmazott más díszítő elemeket, középdíszként megjelent kulacsain a magyar címer koronával díszített stilizált változata is. Mivel a kulacs formavilága régtől hagyományos, határozott funkciója miatt nem változtatható, ezért a mesterek a színnel és a díszítménnyel tudták egyénivé tenni tárgyaikat. Tagja volt a Népművészek Háziipari Szövetkezetének. 1954-ben lett népi iparművész.
1972-ben a Népművészet Mestere címet egyéni, magas színvonalú kulacsaiért kapta.
   |
|
 |
Déri Múzeum, Debrecen
DM V. 57.26.1.2. kulacs szíj
57.26.1.1. vállszíj
Népi Iparművészeti Tanács Gyűjteménye, Kecskemét
Néprajzi Múzeum, Budapest
Élő Népművészet Hajdú-Bihar megyében I. A népművészet Mesterei Debrecen, 2002.
Hubert Erzsébet: 36-38., 39. l.
Domanovszky György–Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet Budapest, 1983.
Portré foto: 265.l., tárgy foto: 164.l.
|
