|
|
| |
Tompa Béláné Igonda Julianna 1913-ban született Hevesen, Debrecenben, 1993-ban hunyt el. A szövést atyai nagyapja műhelyében (aki takács mester volt) sajátította el. Édesanyja hímezni is megtanította. A tanítóképzőben gazdasági szakon végzett, a fiatal lányokat kézi szövésre oktatta. Az 1951-ben megalakult Hevesi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet vezetése, elnökének választották. Elnökként is mindig jutott ideje a szőttesek-hímzések kutatására és tervező munkára, a szövés mesterségének átadására a szövetkezet tagjai számára. Szaktudásának, biztos művészi érzékének köszönhetően alakult ki a hevesi szőttes országosan is egyedülálló stílusa. A kezdeti rongyszőnyeg és sima vászon szövést az átányi törölköző minták és a mátrai csíkritmusok alkalmazása váltotta fel. A hagyományos díszítőelemek, az alkalmazott szabásvonalak dokumentálása, feldolgozása és újrateremtése volt a fő célja munkásságának. A szövetkezet Tompa Béláné irányításával szőtteseket, viseleti darabokat, torontáli szőnyegszövést és népi kisbútor készítést valósított meg nagy hazai és nemzetközi elismeréssel. Kitűnő érzékkel vette maga mellé a legkiválóbb szövő és hímzés asszonyokat, megbízva őket tervezői és irányítói feladatokkal. Tompa Béláné egész életében gyűjtő munkát végzett. Felbecsülhetetlen érdeme van a Hevesi Dokumentációs Tár létrehozásában. 1975 óta a hevesi palóc textilgyűjtemény rendezésével és feldolgozásával foglalkozott haláláig. Sárközi Emlékdíjban részesült. 1959-ben lett népi iparművész.
1968-ban a Népművészet Mestere.
   |
|
 |
Népi Iparművészeti Tanács Gyűjteménye, Kecskemét
Néprajzi Múzeum, Budapest
Vármúzeum, Eger
Domanovszky György-Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet Budapest 1983.
Portré foto: 237. l., tárgy foto: hevesi gyapjú szőttes asztali futó NIT Gy. ltsz.: 4/999., 181 l.
|
