| |
Sárdi János édesapja (id. Sárdi János) órásmester volt, édesanyja (Hasenauer Teréz) női szabó. Fiúk Mohácson született, de gyermekkorát már Nagynyárádon töltötte. A kékfestő mesterséget Bólyban Auth Rezső műhelyében tanulta ki 1933-36 közötti időszakban, majd további 3 év gyakornoki időt töltött még el. Ezután Újpestre ment, ahol Nagy József műhelyében elsajátította a kelme-és fonalfestést, illetve a vegytisztítást is. Itt dolgozott 1945-ig, majd ismét Bólyban Auth Rezső műhelyében helyezkedett el.
1946-ban tett mestervizsgát Pécsett, majd 1947-ben megnyitotta műhelyét Nagynyárádon, ahol kisiparosként dolgozott. Mintakincsét az idős, vagy meghalt mesterek nyomóducaival gyarapította, de maga is készített a piaci igényeknek megfelelő mintákat. Unokája, Auth Andor nála tanulta ki a mesterséget, aki 2000-től folytatója lett a kismesterségnek. Sárdi János termékeit a Népművészeti Tanácsnál folyamatosan zsűriztette. Munkáival kiállításokon is részt vett (Pécs, Nagynyárád, Mohács, Bóly, Komló, Siófok, Szeged stb.) , de eljárt a népművészeti vásárokra is. Részt vett a Budapesti Nemzetközi Vásáron, a Pécsi Ipari Vásáron, Szegeden, Budapesten a Művelődési Központban, a Pécsi Galériában, Budapesten a Sajtóházban rendezett kiállításokon.
1983-ban önálló kiállítása volt Pápán. Pályázatokon indult, melyeken különböző díjakkal ismerték el a munkáját. Műhelyét évente több ezer látogató keresi fel, nem csak magyarok, hanem Európa különböző országaiból, de a tengeren túlról is.
Számos kitüntetés birtokosa: Kiváló Munkáért Arany Fokozat, Népi Iparművész (981), Művészeti Díj (1994), Nívódíj (Siófok, Szeged).
A Népművészet Mestere díjat kékfestő mesterségbeli tudásáért 1988-ban kapta meg.
   |
|
 |
