|
Sáfrány Géza édesapja, Sáfrány Mihály is fazekas volt. A tizenegy testvér közül (5 fiú, 6 lány) csak ketten követték édesapjuk mesterségét. Géza apjánál volt inas és segéd is. 1933-ban kapott iparengedélyt, de továbbra is apjánál dolgozott. 1929-ben megnősült, majd házépítésre 1937-ben kölcsönt vett fel. Ahhoz, hogy adósságát 20 nap alatt ki tudja fizetni, 2000 db köcsögöt készített, amit a huszadik napon lovas kocsival Dombóvárra szállított.
Az agyagot maga bányászta ki és elő is készítette korongozáshoz. Az edények cifrálásához használt festéket, az engobot is maga állította elő. A fehér színt a váraljai fehéragyagból, a vörös festéket a vásárosdombói tűzálló vörös agyagból, a feketét pedig a zengővárkonyi érckőből nyerte. Ólommázas használati és díszedényeit többnyire irókával díszítette, de a metszés technikáját is alkalmazta a madár, vagy a növényi ornamentikák stilizált megjele-nítéséhez. Edényei forma-, szín és motívumvilága a térség 19. századi fazekas hagyományait követte. Az 1960-as évekig vásározott, de a közeli falvakat is járta portékájával.
1973-ban munkáiból múzeumot nyitott. Utolsó égetése 1982. augusztus 30-án volt.
A Népművészet Mestere díjat fazekas tudásáért 1978-ban kapta meg.
|
|
|