|
Nagy Ferenc szülei cselédek voltak, ő is napszámba járt dolgozni a hat elemi elvégzése után. Már iskolás korában sokat rajzolt és faragott. A háború után megismerve a neves somogyi faragók munkáit, a két Kapolit, Papp Vendelt és a Bognár testvéreket, egyre jobban kiteljesedett alkotói tevékenysége. A budapesti Népművészek Szövetkezetének alapító tagja lett. Ezek az ún. „dobozos idők”, amiről így vallott:”dobozt, sótartót faragtunk, de faragtunk már ekkor barackmagot is. Persze a motívumot, hogy legyen benne ötágú csillag, megrendelték. Akkor ilyen idő volt.”
A szövetkezeti munka mellett dolgozott a „lelke gyönyörűségére” is. Kezdtek kibontakozni tematikus ábrázolásai, foglalkoztatta a honfoglalás, a betyárélet. Nagy Ferenc figurális alkotásaira már 1953-ban a moszkvai magyar népművészeti és iparművészeti kiállításon felfigyeltek. Varsóban 1955-ben VIT nagydíjas lett pásztorkürtjével, melyen a honfoglalást jelenítette meg.
Művészetét a domború faragás, a csonton alkalmazott áttört technika jellemezte. A különböző formájú és méretű dobozokon, kínálókon megjelenő reliefek után az életnagyságú szobrok, szoborcsoportok következtek, melyek munkássága utolsó időszakára jellemzőek. Témái: a falusi emberek hétköznapjai és ünnepei, a magyar nép monda és hitvilága.
Tabon 1983-ban Galériát hoztak létre, hogy állandó kiállításon mutathassák be alkotásait. A Tabi Galéria 1999-től a Nagy Ferenc nevét viseli, mely otthont ad „megannyi szép kis szobrának, remekmívű dobozának, állatokkal, növényekkel díszített munkáinak”.
A Népművészet Mestere díjat faragó tudásáért 1956-ban kapta meg.
|
|
|