| |
1936-ban, Miskolcon született. Egy éves korában nevelőszülőkhöz került Hevesre. Nevelőszülei mezőgazdasági munkára szánták, ő azonban szeretett volna bekerülni a Hevesi Háziipari Szövetkezetbe, minden vágya a szövés volt. 1955-ben került be a szövetkezetbe, ahol Tóth Mária és Tompa Béláné segítségével sajátította el a szövés tudományát. Szakmai munkáját segítette, hogy az általános iskola befejezése után, 1963-ban megszerezte a takács szakmunkás bizonyítványt. Magán életében megnyugvást hozott 1956-ban megkötött házassága, majd az, hogy megtalálta elveszettnek hitt édesanyját és testvéreit, ezt követően tudott igazán összpontosítani az alkotó munkára. Folyamatosan dolgozott saját tervei, elképzelései megvalósításán, új használati és dísztárgyak elkészítésén. Szedettes csillag és szív mintáinak bordűrös elhelyezése, az azsúrokkal való megtörése újszerűnek hatott. Nagy elismerést ért el a nagy-és kis azsúrok újszerű feldolgozásával. Munkásságát hazai és nemzetközi elismerések övezték. 1971-től nyugdíjazásáig a hevesi kézi szövők részlegét irányította. Nagy gondot fordított a fiatalok szakmai képzésére, tanításukra, személyiségük formálására. Nyugdíjazását követően már kevesebbet alkotott de csíkos-azsúros vagy szedettes szőtteseivel, ünnepi terítékeivel rendszeresen részt vett országos szakmai pályázatokon és kiállításokon. Len anyaggal mindig szívesen dolgozott, a színekkel elérhető pozitív és negatív hatások elérésére törekedett. 1985 Sárközi Emlékdíj. Népi iparművész 1985-ben lett.
1993-ban életműve elismeréseként megkapta a Népművészet Mestere címet.
   |
|
 |
