|
Gyerekkorában Pákozd környékén több településen is éltek, Velencén, Gárdonyban, Adonyban, Pentelén. Egy-két évig iskolába is járt, de írástudatlan maradt. Családja nagyon vallásos volt a mesemondó visszaemlékezései szerint, őt mint magyar cigányt, ellentétben az oláh-cigányokkal megkeresztelték. 14 évesen vidéki zenekarokban, majd pesti bandákban különböző kávéházakban zenélt. Amikor feleségével összeköltöztek, ő tizenhat, felesége tizenhárom éves volt. 18 évesen katonának vonult be, megsebesült így nem tudott többet hegedülni. A két háború közt alkalmi munkákból és hadirokkant segélyéből élt. A második világháborúban Auschwitzba deportálták. A láger felszabadulásakor 35 kilóra fogyva térhetett haza Rácalmásra. Nyomorúságos életében akkor következett be nagy változás, amikor kitüntették, emlékérmet kapott mesetudásáért és utána havi járandóságot is. Mint romungro sosem tudott a magyaron kívül más nyelvet, dunántúli tájszólásban beszélt. Mesetudása főként apjától származik. Mesehősei mind cigányputriból indulnak szerencsét próbálni, hogy a mese végén, mint gyönyörű szép fiatal emberek, fényes királyi ruhában, királyi címerrel, kitüntetésekkel nyerhessék el a királylány kezét, juthassanak megérdemelt diadalra és élhessék le életüket gyönyörű királyi palotában. Gyűjtője együttérzően állapítja meg róla, hogy az egész életében nélkülöző, nyomorúságos, földhözragadt gondok között tengődő mesemondó nem véletlenül halmozott fel meséiben mérhetetlen mennyiségű kincset, drágaságot, legalább vágyiban teljesítve mindazt, amiről csak álmodnia lehetett. Hiedelemtörténetei a magyar néphit legarchaikusabb rétegét képviselik: hazajáró halottak, állattá változó emberei hősök, természetfeletti hiedelemlények, mint a sárkánykígyó, emberfeletti szereplők, mint a boszorkány, tudományos ember stb.
Nyomtatott repertoárja 15 szépen elmondott tündérmesét 12 hiedelmet és hiedelemmondát, 3 történeti mondát, 5 tréfás mesét, két parabiblikus és 5 igaz történetet tartalmaz.
A Népművészet Mestere díjat 1968-ban kapta meg.
|
|
|