Kádár Gyula 1911-ben egy nyírségi kis faluban, Nyírgelsén született, 2001-ben Debrecenben hunyt el. A szíjgyártó mesterséget Szatmárnémetiben tanulta egy idős mestertől. Tanonc iskolába járt a román éra alatt, mesterénél a céhes hagyományok szerint élt és dolgozott, különféle szíjakat, bőrtarisznyákat, táskákat készítettek. Mivel a műhelyben sok lószerszám került javításra, azt is kiválóan megtanulta. 1930-ban Budapesten, a Wolfner gyárban kapott munkát, gépszíjakat készítettek. A mestervizsgát szíjgyártásból Szatmárnémetiben tette le, majd visszatért Budapestre. 1951-ben Debrecenben telepedett le, a Bőripari Szövetkezetben kapott munkát. Itt már kamatoztatta kimagasló felkészültségét, lószerszámokat készített, a bőrdíszművességből is mestervizsgát tett. Sallang készítésben kiemelkedő volt, munkássága nyomán ezek a használati tárgyak lakásban is elhelyezhető ünnepi tárgyakká váltak. Női öv, bőrből készített tükörkeret, táska, bőrmappa díszítő motívuma kapott sallangkötéses dekorációt keze munkája alapján. Az 1970-es években vonult nyugdíjba, ettől az időtől kezdve rendszeres résztvevője a népművészeti kiállításoknak. Az Országos Népművészeti Kiállítás Gránátalma díjas alkotója. Magányos mester volt, tanítványokat nem fogadott, de a látogatóknak mindig odaadóan beszélt a szakmáról. 1975-ben népi iparművész lett. 1983-ban, elsősorban a sallangfonásban elért magas művészi teljesítményéért a Népművészet Mestere címet kapta.

Déri Múzeum, Debrecen
DM V. 78.14.1. díszsallang
Népi Iparművészeti Tanács gyűjteménye Kecskemét
 

Varga Gyula: Debreceni szíjgyártók A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 45. Debrecen, 1986. 60.
Élő Népművészet Hajdú-Bihar megyében I. A Népművészet Mesterei Debrecen, 2002.
Hubert Erzsébet 40.42., 45-46. l.
Domanovszky György–Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet Budapest, 1983.
Portré foto: 261. l., tárgy foto: 158.l.