Józsa Bálintné földműves szülök gyermekeként hamar megtanult varrni és szőni. Előbb csak kézzel, majd nyolc éves korától géppel varrt a babáknak ruhát. Tíz éves volt, amikor már a szövőszékbe is beülhetett, az egyszerűbb, majd a bonyolultabb minták szövésére édesanyja tanította meg. A szövés mellett a varrással tovább foglalkozott, előbb csak magának, majd később az ismerősöknek is készített ruhákat. A bogyiszlói viselet specialistája lett, így a tánccsoportnak is ő varrt teljes öltözetet. Rozmaringos férfiingjei híressé váltak, idős kora ellenére még ma is szívesen készíti ezeket.
A Népművészet Mestere díjat a bogyiszlói szövéshagyományok ápolásáért 1988-ban kapta meg.
Balázs Kovács Sándor–Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. Szekszárd, 1999
Kapitány Orsolya: „…A szépség kertjében…” Népművészet mesterei a
Dél-Dunántúlról. Zalai Múzeum 16, 2007, 145-160.
