| |
Erdélyi Tibor Csengerben született, Uszkán, a határ menti kis faluban nevelkedett. 1948-ban Budapestre került, itt az Iparművészeti Múzeumban dolgozott, majd megszerezte az asztalos-restaurátor képesítést. Mint citerás került a MHT Központi Együttesbe majd az Állami Népi Együttesben táncolt. 1951-től, innen ment nyugdíjba 1978-ban. SZOT és Erkel díjas táncos, koreográfus. Gyermek korától farag, felnőttként „egyéni úton járt, de művészete mégis a hagyományban gyökeredzett” (Bánszky Pál in Erdélyi: 1996:5) Családi háza környezetében helyezi el szobrait, a lakásbelsőt is rönkbutorai és járom garnitúrája ékesíti. Szobraiban ihletet kap a tánctól is. Szobraival „nem a népművészet szemlélete által diktált stilizált feldolgozáshoz, hanem a modern képzőművészet expresszívebb világához kapcsolódik.” (u. o.) Faragásai a születés és a halál gondolata köré rendeződnek. Legismertebb szobrai: A széki lakodalmas, A halálba táncoltatott lány. Fő műve a II. világháborús emlékmű, Uszkán. Szobrait számtalan egyéni és csoportos kiállításon láthatók. Az Országos Népművészeti Kiállításon Gránátalma díjat és Arany Plakettet, a Kapoli pályázaton I, II, és II. díjat kapott. Uszka község díszpolgára. 1970-ben népi iparművész címet kapott.
1998-ban a Népművészet Mestere kitüntetést kapta meg.
   |
|
 |
