| |
Zerkula János Gyimesbükkön született 1927 augusztus 27-én. Édesapja, Zerkula György halála után, 6 évesen a sógoráékhoz Hidegségszádára került. A sógora zenész volt, és kicsi korától kezdve tanította zenélni. Minden nap 10 órától egy órán át tanította, de mindig csak egy nótára, az „Aprószemű kendermag”-ra. A sógora zenélés mellett suszterkedett is. A háborúban halt meg, mikor Zerkula János 9 éves volt. Ettől kezdve nénjével Annával járt a lakodalmakba zenélni. Két osztályt végzett csak el. Nagyon könnyen tanult dallamokat idősebb zenészektől és mindenhonnan. Lakodalmakat, bálokat, kalákákat muzsikált végig, a halottat is muzsikaszóval kísérték a temetőbe. Feleségét (Fikó Reginát, 1922 június 3. Gyimesfelsőlok) csak annak édesapja orosz fogságból való hazatérése után vehette el, 1947-ben. Egy fiuk született György, aki zongorát tanít, de e mellett vendéglőben is játszik. Zerkula János hegedűje felépítést tekintve eltér az általánosan ismerttől, gyimesi szokásnak megfelelően egy ötödik húr is van rajta. A rendszerint a-ra hangolt húr felhangokkal dúsítja, így erősíti a hegedű hangját, jobban hallhatóvá teszi az erősítés nélkül, általában egyedül muzsikáló prímás játékát. Nem készített maga számára hangszert, csak a fiának csinált kis játékhegedűt. Mindig muzsikálásból élt, felesége néha elment a szomszédoknak szénát takarni, gyűjteni, kapálni. A lakodalom általában vasárnap 10órától hétfőn délután 3-4 óráig tartott. Játékának különlegessége abból is állt, hogy egy időben tudott hegedülni és énekelni. Gyógyítással is foglalkozott, amit még gyermekkorában édesapjától tanult, aki szanitéc volt a háborúban.
Elismerésül 1997-ben megkapta a Népművészet Mestere díját.
   |
|
 |
