|
„Az édesanyámtól tanultam meg még gyermekkoromban szőni. A TSZ megalakulása után melléküzemágként szövőműhely is működött a faluban. Előbb a decsi szövetkezetbe dolgoztak be, majd önállóak lettek. Abban az időben 8-10 asszony is szőtt, 2 asszony az asztalterítők szegését végezte. Hosszú éveken keresztül nem foglalkoztam a szövéssel, majd 1978-ban kezdtem el külön biztatásra, amikor Pécsváradra kerültem művészeti előadónak. A mindennapi munkából a szövés jelentette számomra a kikapcsolódást. Nemcsak az édesanyám mintáit szőttem, hanem azokat is, amelyeket közben sikerült a falu idősebb asszonyaitól felgyűjtenem. Zengővárkonyban összesen 172 mintát találtam. A szövés mellett varrással is foglalkoztam. A pécsváradi tánccsoport művészeti vezetőjeként nemcsak a koreográfiára figyeltem, hanem megvarrtam a fellépésekhez szükséges ruhákat is. A felnőtt viseleteket babákra méretezve is elkészítettem. A szövést 2001-ben abbahagytam. A szövőszékét a mintakinccsel együtt odaadtam a pécsváradi Hevesi Gábornak, aki a „sárközit”, és a Töttös féle mintákat is szövi.”
Alkotói tevékenységemet 1993-ban a Népművészet Mestere kitűntetéssel ismerték el
A Népművészet Mestere díjat szövő tudásáért 1993-ban kapta meg.
|
|
|