|
Szondy Sándor 1944. május 20-án született Miskolcon, iparos
család gyermekeként.
Korán felfedezték kiváló rajzkészségét, melyet iskolai
tanulmányai mellett szakkörben fejlesztett. Grafikusnak készült,
a portrérajzolás volt az erőssége, melyet élete későbbi
szakaszában, a faszobrászatban hasznosított.
28 évesen kezdett a népművészettel, ezen belül a faművességgel
foglalkozni, kereste azokat a mestereket, akiktől tanulni
lehetett. 1972-ben Sárospatakon az Országos Fafaragó táborban
ismerkedett meg Szabó László I. kaposvári alkotóval, a
Népművészet Mesterével, aki a dunántúli fafaragást ismertette és
szeretette meg vele. Ez a nyári alkotótábor indította Szondy
Sándort a rendkívül sokszínű, gazdag művészi útjára. Készített
köztéri emlékoszlopokat, kopjafákat, térplasztikákat, táblaképet,
játszóterek fa játékait, egyházi megrendelésre templombelsőt de
megfaragta a dunántúli pásztorművészet jellegzetes tárgyait is.
A hangszerkészítésben is kiváló, ma ezt vallja legfontosabb
tevékenységének. Hangszerei formai megjelenésükben és
hangzásukban kiemelkedő színvonalúak. Elsősorban népi
hangszereket készít.
Számtalan jelentős országos faműves kiállítás és pályázat
résztvevője, díjazottja. Alkotásaival nagy elismerést aratott
Szlovákiában, Ausztriában, Indiában, Algériában, de a
Távol-Keleten, Japánban is. 2004-ben Miskolc városa díját, a
Kondor Béla díjat kapta meg művészi életműve elismeréseként.
Szakmai és közösségi-közéleti tevékenysége elismeréséül 2006-ban
a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Király Zsiga díjával
tüntették ki. Tagja a Bükkaljai Mesterek Népművészeti
Egyesületének.
Népi Iparművész: 1980.
Népművészet Mestere: 1991.
|
|
|