| |
Szepesvári Lászlóné Kovács Etelka 1920-ban Szerencsen, iparos
családba született. Nagy tekintélyű építész volt az édesapja,
aki mindent megadott a már ifjú korában is rendkívül érdeklődő,
nagy ambíciókkal induló gyermekének. A középiskolában
találkozott a hímzés-varrás, szövés mesterségekkel, és nagy
érdeklődéssel fordult a hímzés felé, később ebben az iskolában
oktatta is a hímzést. Első férjét a háborúban vesztette el, majd
ismét megházasodott, gyermekei születtek.
A Miskolcon 1963-ban indult hímző szakkörvezetői képzésbe
elsőként iratkozott be és sikeresen elvégezte., 1964-ben
megalapította a díszítőművészeti szakkört, melyet 30 éven át
vezetett. Ettől az időtől kezdve életét a család mellett a
népművészet töltötte be. Közvetlen környezete – elsősorban a
matyó kultúra –, majd a felvidéki díszítőművészet megismerésével,
az értékek felgyűjtésével foglalkozott. A matyó szabadrajzú
minták mellett kiemelkedő színvonalon dolgozott az akkoriban még
„történeti hímzések” néven ismert, ma „úrihímzések”-nek nevezett
hímzés fajtákkal. Gyűjtőmunkája kiterjedt a beregi keresztszemes,
a vagdalásos hímzések irányába is.
Az országos hímző pályázatokon – a Kis Jankó Bori, az Országos
Amatőr Népművészeti Pályázatok, a Nyíregyházi Országos
Népművészeti Kiállításokon – díjazott volt. Egyéni alkotómunkája
mellett az általa alapított hímző szakkörrel is kiemelkedő
eredményeket ért el.
Bekapcsolódott az országos képzésekbe, a matyó hímzést az ő
gyűjtései alapján ismerték meg az amatőr népművészeti körvezetők.
Szerencsen a helyi közművelődési intézmény háttérmunkájával
kitalálója és megvalósítója volt az Észak-Magyarországi Kaláris
-nak, a három északi megye díszítőművészeit összefogó
fesztiválnak.
Népi iparművész címet 1970-ben kapta meg.
A Népművészet Mestere címet 1977-ben nyerte el.
   |
|
 |
