|
Szedlacsek Dara István 1918-ban Nagybaracskán született.
Eredetileg péknek taníttatták, de mindig jobban érdekelte a
szövés. Anyai részről a Dara családban voltak takácsok. A
harmincas években egy fővárosi nő tartott Baracskán
szövőtanfolyamot, amelyen Szedlacsek István is részt vett, de
abbahagyta, mert mint állította: „Az sem tudott többet, mint én.”
A takács-hagyományokban gazdag faluban Szedlacsek igen vágyott a
szövés tudásának megszerzésére. Addig „nyaggatta” az akkor még
élő öreg takácsokat, amíg azok a féltékenyen őrzött tudományukat
pár liter borért át nem adták. A Sümegi család Monostorra
származott egyik tagjától, Sümegi Pétertől vásárolt 150 éves
szövőszékén szenvedélyes igyekezettel szőtt vásznakat,
szőnyegeket, rongyszőnyeget, zsáknak valót, amit éppen rendeltek.
Minden igyekezete arra irányult, hogy a régi baracskai
forgatásos szövésdíszítést is elsajátítsa. Érdekelte minden régi
baracskai história, hagyomány. A baracskai szőttes
hagyományainak megismerése és felújítása céljából szövőszakkört
szervezett. Lelkes múzeumbarát volt, a bajai Türr István Múzeum
néprajzosainak és Báldi Flóra tanárnőnek a segítségével
összegyűjtötte Baracska és környékének szőtteseinek mintakincsét,
melyet ma a múzeum adattára őriz. A sok szép forgatásos
szőttes-minta megismerése után nagy igyekezettel próbálkozott
ezek felújításával. Olyan öreg takács ember, aki erre
megtanította volna, már nem akadt. Végül is Szedlecsek Dara
István a szeremlei szövőasszonytól, a Népművészet Mestere címmel
kitüntetett Porkoláb Jánosné Orján Évától tanulta meg a
félnyüstökkel való forgatásos szövést, amit ott rakottnak
neveznek. Halála után szőtteseit utódai eladták.
A népi iparművész cím elnyerése után,1972-ben megkapta a
Népművészet Mestere kitüntetést.
|
|
|