| |
Aradványpusztán született egy nyolc gyermekes napszámos családban. A hat elemit is itt végezte az akkori földbirtokos által fenntartott uradalmi iskolában. Nagy volt a család, korán munkába kellett állnia. Napszámba járt a Károlyi birtokra, ahol a fő mezőgazdasági termény a dohány volt. Ez a munka télen-nyáron egyaránt biztos keresetet jelentett számára. A közös munkák során szebbnél szebb kukás- és summásdalokat tanultak egymástól a fiatal leányok. Tudását itt sok dallal gazdagította. 1946-ban ment férjhez, két fia született. Férje, mivel saját földjük nem volt, juhászként dolgozott az állami gazdaságban, majd a Hortobágyon. Nagyon szegényen, takarékosan éltek, majd két év múlva sikerült az Aradványpuszta község által osztott telken házat építeni. Megbecsült varrónőként tartották számon a településen. Szép, erős hangjával korán kitűnt a templomi éneklésekkor. Így éveken át előénekesi, kántori szerepet töltött be az egyháznál. Vezéregyéniségét az Aradványpusztai Pávakör tagjai is elfogadták, ahová szívesen jelentkezett. A szervezésben, a tagok mozgósításában is tevékenyen részt vett. Eleinte kezdőénekes, majd a sikerek láttán állandó önálló énekese lett a pávakörnek. Az utóbbi években helyi, megyei, országos rendezvényeknek állandó szereplője volt. Nótafaként többször is szívesen látott vendég volt nyári népzenei táborokban. Jellegzetes énekhangját, hiteles előadásmódját, szép, díszített dalait sokan megörökítették, hangszalagon rögzítették. 1997-ben szólóénekesként megnyerte a Vass Lajos Nagydíjat.
Énekes tudásáért 2001-ben kapta meg a Népművészet Mestere címet.
   |
|
 |
