|
Porkoláb Jánosné Orján Éva szövő 1889-ben Szeremlén született és
itt is halt meg 1968-ban.
Ezen a vidéken a nagymamák, mamák már fiatalon megtanították a
lányokat a szövő mesterség fortélyaira, igényelték segítségüket,
részvételüket. Így tanult meg fiatalon Orján Éva is szőni.
Leginkább abroszokat, terítőket, futókat, díszpárnákat szőttek,
esetleg rongyszőnyeget is. A szeremlei szőttesek hagyományvilága
egyszerűbb mint a sárközi, bár mintakincsében és a piros-fekete
színek használatában sok a hasonlóság.
Orján Évát Porkoláb János helybéli fiatalember vette feleségül.
Kisparaszti családként gazdálkodtak néhány hold földjükön,
dunaszekcsői szőlőjükön. A házasságból gyermek nem született,
ezért a helyi református árvaházból örökbe fogadták Varga
Miklóst, aki felvette a család nevét.
A tehetséges szövő asszony többször adott helyet portáján és
segítette tudásával a református lelkész által szervezett
tanfolyamokat. 1940-ben és 41-ben is volt ilyen 2-3 hónapos
tanfolyam. Alkalmanként 12-15 szeremlei lánynak, asszonynak
tartották a szövő tanfolyamot Tolnai Margit (Páty) vezetésével.
Az időközben megalakult Szeremlei Gyöngyösbokrétának ő szőtte a
zászlaját.
Amikor a fiatalasszony átlagon felüli ügyességét felismerték
egyre több megrendelést kapott. A tehetősebbek teljes
stafírungokat rendeltek nála. Ettől kezdve élete legfőbb
tevékenysége a szövés lett. Leginkább pamuttal dolgozott. Mint
az Sárközben természetes, fehér alapon pirossal és feketével
dolgozott, az abroszoknál, törölközőknél piros helyett kéket
használt.
A fő szőttes motívumok a szíves galamb, és a kerek rózsa voltak,
az abroszoknál a sodrásos, kesehím, búzakalász. Megtanulta és
mesterien művelte a rojtozást, rostkötést (herelevél,
szívmotívumok) is. 1957-1964-ig tagja volt a Sárközi
Népművészeti Szövetkezetnek.
1956-ban lett népi iparművész.
A Népművészet Mestere kitüntetést 1961-ben kapta meg.
|
|
|