|
1933. március 7-én Kiskunfélegyházán, iparos családban született.
A háborút követő három év után kezdte a szakmunkásképző iskolát,
ahol késes tanuló volt a kiskunfélegyházi Eördögh Gyula késes
mesternél. A harcokban kilőtt harckocsik, tehergépkocsik
csapszögeiből kovácsoltak pengéket, rugókat, a rézveret
alapanyaga ágyúhüvely volt. Mivel ebben az időben a kisiparban
mindent kézi munkával állítottak elő, a munkafolyamatok
mindegyikét kiválóan el kellett sajátítani.
Végzés után a kecskeméti Fémipari Vállalathoz került ahol
késeket gyártottak majd Budapesten az Orvosi Műszergyárban
dolgozott. Innen visszakerülve Kiskunfélegyházán a Bányászati
Gyárban vállalt munkát, mint szerszámkészítő. 1956-ban
Kecskemétre költözött és Jávorka Imre késes mesternél folytatta
a szakmát.
1969-ben kiváltotta a kisipari engedélyt, önálló mesterként
próbált megélni a nehéz körülmények között, hiszen abban az
időben még nem volt gépesítve a műhely. A pengéket, rugókat
kézzel kovácsolták, a betéteket kalapálták, reszelték. Nagyon
nagy súlyt fektetett a minőségre és a külcsínre. A mesterséget
fia és az unokája viszik tovább.
Munkája elismeréseként az első kitüntetését 1971-ben kapta.
1987-től Népi Iparművész.
1991. Országos Népi Mesterségek Pályázaton különdíjat,
1992. Élő Népművészet Országos Kiállításon Gránátalma díjat,
1996. Élő Népművészet Országos Kiállításon ismét a legjobb
alkotónak járó Gránátalma díjat kapta meg.
1997-ben kapta meg a Népművészet Mestere kitüntetést.
|
|
|