|
Pápai Istvánné Páhi Emma Karcsán született 1932. május 8-án, napszámosként dolgozó szülei legidősebb gyermekeként. Családalapítása után Páhi Emma második férjével a helyi termelőszövetkezetben dolgozott. Pápai Istvánné Páhi Emma meséi egy részét még gyermekként tanulta Karcsán özvegy Kovács Jánosnétól, aki a falu egyik legkitűnőbb mesemondója volt, majd lánykorában a hosszú téli estéken a fonóban szokásos mesemondásba is bekapcsolódott, később a téeszben krumpliszedés közben tanult újabb meséket, melyeket esténként családjának mondott el újra. Repertoárjának másik részét azok a mesék teszik ki, melyeket könyvből sajátított el, majd formált át előadó tehetsége révén.
Karcsán az 1960-as évektől kezdődően Nagy Géza még több mesemondótól is tudott meséket rögzíteni. Kitartó és alapos gyűjtőmunkája eredményeképpen 1985-ben két kötetben adott ki 151 mesét harmincöt karcsai mesemondótól (ami ugyanakkor az általa rögzített szövegeknek csupán egy töredéke volt, jelezve az anyag gazdagságát). A karcsai mesemondók közül is kiemelkedett mind meséi számát, mind megformálását és előadását tekintve Pápai Istvánné Páhi Emma. Meséinek jellegzetessége a női szereplők árnyalt ábrázolása, az állatszereplők sűrűnek mondható felbukkanása, a karcsai táj megjelenítése a mesékben. Előadott történetei között egyaránt megtalálhatók tündérmesék, hősmese, novellamesék, tréfás mesék, állatmesék; balladai téma prózai megformálása, hiedelemmondák és élettörténetek is.
Feljegyzett szövegfolklór-repertoárja: mintegy 250 mese magnón rögzítve, amelyből 31 mese jelent meg a karcsai mesegyűjteményben 1985-ben.
Kiváló mesemondásáért 1972-ben kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet.
|
|
|