Nácsa János citerás, hangszerkészítő, 1908-1986 (1978)
1908. május 24-én született Dévaványán, szülei kisbirtokos parasztok voltak. A hat elemi elvégzése után, folyamatosan be kellett kapcsolódnia a paraszti munkába. 1930-ban kapott behívót katonai szolgálatra. Leszerelés után Kürti Rózával kötött házasságot. A házasságból hét gyermek született. 1933-ban belépett az önkéntes tűzoltó testületbe. A tényleges katonai idő letöltése után, még több alkalommal behívták katonának. Utoljára 1940-ben, amikor részt vett Erdély visszacsatolásában. Leszerelés után folytatta az egyéni paraszti munkát. Szabadidejében verseket írt, melyek közül számos –főleg hazafias– költeménye megjelent a Dévaványai Hírlapban és verses antológiákban. Szinte minden fontosabb eseményt rímekbe szedett, ami körülötte történt. Tizenhat éves kora óta hívták vőfélynek így sok lakodalmas verset írt. 1952-ben Kádár Ferenc népművésszel és még két citerással megalakították a Dévaványai Kultúrotthon Népizenekarát. Megszámlálhatatlan fellépésük volt szép sikerekkel az ország más tájain és a rádióban. Zenei tudását átadta a fiataloknak is. A helyi művelődési házban citeraszakkört vezetett tizennégy tanítvánnyal. Ebből a csapatból egy ötfős együttes a Ki Mit Tud?-on a Magyar Televízió elődöntőjébe jutott. Szép eredményeket ért el a helyi Pávakör, melynek alapító tagja volt. Ők is szerepeltek a Magyar Rádióban. A Röpülj Páva népdalversenyben az elődöntőig jutott, és meghívást kapott a verseny gálaestjére, a Margitszigeti Színpadra. Hatvankét éves volt ekkor, ám ahelyett, hogy letette volna a „lantot” szinte fiatalos lendülettel végezte tovább a munkát. Nagyon sok ismerőst, barátot tudhatott maga mellett: Veress Péter írót, aki őt „tamburás öregúrnak” szólította, Vass Lajos karnagyot, aki „elhozta” a Magyar Televíziót Dévaványára az Éneklő ország c. film forgatására. Az éneklés mellett a hangszerkészítés volt a mindene. Gyermekkora óta készítette a szebbnél szebb citerákat, melyekből jutott az ország minden tájára és még külföldre is. A hetvenes évek elején több évig volt a gyomai népdalkör vezetője és a citera együttes oktatója. A nívódíjas Gyomai Körösmenti Táncegyütessel járta az országot és külföldöt, mint az együttes citerás énekese. Sok dokumentum (plakátok, oklevelek, meghívók) igazolja szerepléseit híres zenészekkel, énekesekkel. A Dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezetből ment nyugdíjba, mint tűzrendész, és mint községi tűzoltóparancsnok helyettes. Negyvenéves szolgálati ideje alatt végzett munkájáért a BM. Országos Parancsnoka több alkalommal kitüntette. 1986. Január 26-án hunyt el.

A Népművészet mestere címet 1978-ban nyerte el.

 

 

© 2009 Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság
Tel: +36 26 502-529, Fax: +36 26 502-502, E-mail: szko@sznm.hu
Cím: 2000 Szentendre, Sztaravodai út
http://szellemikulturalisorokseg.hu