| |
Molnár Gáborné Kővágó Maris a Kalocsa környéki Negyvenszálláson
született 1921-ben.
Már kisiskolás korában nagy kedvvel rajzolgatta füzeteire,
könyveire azokat a virágformákat, amelyeket a pingálásokon,
hímzéseken látott. Korán megpróbálkozott maga is a pingálással.
1933 óta foglalkozik mintaírással, hímzéssel. Király Ilus korán
felismerte tehetségét és tanítványának fogadta. 1952-ben a
Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alapító tagja,
1954-ben a Szövetkezet művészeti vezetője, 1976-ban
nyugdíjazásáig az elnöke lett. A népművészeket a mintaírásban,
komponálásban, a minták és színek összehangolásának
megtanulásában, a korszerű hímzések kialakításában nagy
szeretettel segítette.
Mint pingáló, szinte a világ minden táján növelte a kalocsai
népművészet hírnevét. Művészete elválaszthatatlan a hagyománytól,
ugyanakkor ő maga bátor újító. Sikeresen tudatosítja a
népművészekben, hogy művészetük csak úgy lehet élő, úgy válhat
igazán népi iparművészetté, ha a mindjobban kivesző népviseleti
darabokat és a régi falusi használati tárgyakat mai használatra
és a modern otthon díszítésére alkalmas tárgyak váltják fel.
Pompás példát mutat erre gyönyörű blúzaival. Kővágó Marisnak
jelentős szerepe van abban, hogy a túlzások megszűntek a
hímzéseken: a nagyméretű minták kisebbek, a harsány színek
finomabbak lettek, az olykor túlzsúfolt kompozíciók helyett
harmonikusabb, mértéktartóbb, korszerűbb lett a díszítmény.
Kis Jankó Bori Díj: 2 alkalommal
Népi Iparművész: 1954
Népművészet Mestere: 1956.
   |
|
 |
