| |
Magasházi Mihály 1909 január 8-án született Ajkarendeken (Veszprém m.). Már gyerekkorában kezdte a harmonikával való ismerkedést. A 12 évvel idősebb bátyjának volt egy harmónikája, tőle lopta el mindig, amin aztán magától kezdett tanulni. 18-20 éves korában Márkóra került szolgalegénynek egy jómódú gazdához, itt a faluban lévő harmnikásoktól is tanult, de jórészt önállóan sajátította el a hangszerjátékot. 1938-as évektől a Schnellbach testvérekkel, József és János klarinétosokkal és Glück Ferenc cimbalmossal játszott egy zenekarban. A falujukban és a szomszéd falvakban is rendszeresen muzsikáltak, lakodalmakban, farsangkor, szilveszterkor, ünnepeken. A zenekar is, majd annak megszűnése után ő maga is a magyarországi német nemzetiség dallamkincséből merítette anyagát. 1933-ban nősült, feleségül vette Schuppán Annát, akivel négy gyermekük született: két fiú, és két lány, közülük János szintén harmonikás lett, a mai napig játszik. A háború idején Magasházi Mihály elvesztette hangszerét a bujkálás közben, helyette vett másikat, de igazán szépet csak idős korába kapott csehszlovákiai vendégmunkán lévő fiától. Ezen a hangszeren játszott, amikor 1978-ban megkapta a Népművészet Mestere címet. 1976 óta a megyei és országos rendezvényekre is rendszeresen meghívták. Műsora mindig kedves színfoltja a nemzetiségi találkozóknak, szinte kifogyhatatlan tárházát vonultatta fel a régi dallamoknak. 1978-ban nyilvános rádió felvételt Máder László készítette. Haláláról, 1980-ban a Veszprémi Napló is megemlékezett: „Harmonikázás közben halt meg a Márkói harmonikás. Hétfőn délben váratlanul, amikor éppen „édes kettesben” volt hangszerével, mondhatnók szép halál, ha ilyet egyáltalán lehet mondani, kegyeletsértés nélkül. […] Itt maradt a harmonika árván. De talán csak kis időre. Mert az apa nagy fia, Magasházi János az apai emlékekkel együtt a harmonika szót is őrzi, élteti tovább.”
1978-ban kapta meg a Népművészet Mestere díjat.
   |
|
 |
