| |
Lukács Lajos 1922-ben Bábonymegyeren (Somogy megye) született.
Szülei földműves-pásztor családból származtak. 1928-ban
Budapesten találtak munkát, ezért a család oda költözött. Lukács
Lajos Budapesten végezte iskoláit, autószerelőnek tanult.
1943-ban behívták katonának, majd Budapesten tanult és dolgozott.
1966-ban leérettségizett, gépjármű-karbantartó oklevelet
szerzett. 1964-től a kereskedelemben dolgozott 1982-ben vonult
nyugdíjba.
Az 1950-es években kezdett el faragni, dédnagyapja munkái
alapján. Eleinte domború reliefeket, majd pipákat faragott.
Múzeumi élmények és a családi örökség arra késztette, hogy a
népművészet felé forduljon, népi motívumokat faragjon. Eleinte a
maga készítette kis faragó késekkel dolgozott, a fa megmunkálása
mellett a szaru (tülök, szarv) faragást is elsajátította.
Faragott történelmi személyiségeket, de megfaragta Lehel
kürtjének másolatát is. 1984-ben felkérésre elkészítette a Szent
Korona másolatát, amely jelenleg is megtekinthető a
Panoptikumban. Faragó tevékenységét 52 évig folytatta.
Nagy elismerés fogadta munkáit számtalan hazai és külföldi
kiállításon, az általa tartott bemutatókon. Rendszeresen részt
vett hazai pályázatokon kiállításokon.
Jelentős díjai:
Id. Kapoli Antal Országos Faragó pályázaton nyolc alkalommal
vett részt, öt alkalommal kapott díjat.
Népi Iparművész lett 1983-ban.
A Népművészet Mestere címet 1996-ban kapta meg.
   |
|
 |
