| |
Karcagon született 1956-ban. Édesapja Kovács László
gépkocsivezető, édesanyja Rimaszombati Mária háztartásbeli.
Gimnáziumi és a fazekas szakmai végzettséget Karcagon szerezte
meg. A fazekas mesterséget 1971 óta gyakorolja. Mesterei voltak
Karcagon: Kántor Sándor Kossuth díjas, a Népművészet Mestere,
id. és ifj. F. Szabó Mihály és Sz. Nagy István, a Népművészet
Mesterei. Karcagon elsősorban a tiszafüredi, tágabb értelemben a
közép-tiszai tájegység stílusvilágát ismerte meg.
1983-ban Kalocsa város felkérésére Kalocsán önálló műhelyt
nyitott. Feladata lett a régi kalocsai fazekas hagyomány
felélesztése, újraalkotása és továbbadása. 1987 óta évente
országos fazekastalálkozókat szervez, ezeket a találkozási
alkalmakat más népi kézműves szakmák képviselőivel is gazdagítja,
kiállításokat szervez bemutatásukra. Több mint tíz éve tanulók
képzésével is foglalkozik. Közülük már egy a segédje lett, az ő
munkáját a Népművészet Ifjú Mestere címmel ismerték el. Célja a
hagyomány megőrzésén túl olyan szakmai és emberi közösség
kialakítása, mely válaszokat képes adni a kor kihívásaira úgy
szakmai, mint erkölcsi értelemben.
1992-1997-ig tagja volt a Magyar Művelődési Intézet Népi
Iparművészeti Tanácsának. 1998 és 2002 között kurátorként
közreműködött a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szakmai
kollégiumának. Tagja a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesületnek
s ezen keresztül a Népművészeti Egyesületek Szövetségének,
melynek több cikluson át egyik alelnöke volt. 2003-tól kezdődően
minden évben Kecel városával közösen megrendezik az első olyan
Országos Fazekas Kiállítást és Pályázatot, ahol meghívásos
alapon lehetett részt venni.
Szakmai munkáját a Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész
cím, a Bács-Kiskun Megyéért Művészeti Díj, Gránátalma-díj,
valamint számos országos fazekas pályázaton nagydíjjal,
különdíjjal és egyéb elismerésekkel honorálták.
2000-ben az Év Mestere elismerésben részesült.
A Népművészet Mestere kitüntetést 1992-ben kapta meg.
   |
|
 |
