| |
Kovács Jánosné Király Ilona 1886-ban Kalocsán születetett
sokgyermekes földművelő családban. Édesapját korán elvesztette,
ezért korán munkába kellett állnia. 13 éves leányként már
rajzolta és hímezte a kalocsai virágokat, amelyeket a falubeli
lányoktól, asszonyoktól látott. Ekkor még csak kék és piros
virágokat hímeztek, a falpingáláshoz azonban használtak zöldet
is. Ez adta az indíttatást ahhoz, színesebbé tegye a hímzéseket
is, először a növényszárakat kihímezte zölddel. Mivel jól
ismerte a különféle vadvirágokat, mintáihoz inkább azokat
használta fel. Így kerültek a díszítmények közé pipacsok,
ibolyák, margitvirágok. Új formát adott a korábbi hagyományos
virágoknak is (liliom, rózsa, nefelejcs). Minden növénynek a
természetben megtalálható színét akarta adni, így pompás
színösszeállításokat hozott létre. Gábor Lajos festőművész, a
kalocsai népművészet lelkes propagálója könyvében már az 1930-as
évek elején a legkiválóbb íróasszonyok közé sorolja. A két
világháború között hírneve már külföldre is eljutott.
Művészetének hatása a Kalocsa vidéki népművészetre évtizedeken
át érvényesült.
1952-ben a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet
alapító tagja lett. Tervezőként mindig újat akart alkotni. A
riseliős technikát sikeresen építette a hímzett kompozícióiba.
Hímzett virágok között telt az élete, de mind közül a tűzi
liliom volt a legkedvesebb motívuma. Király Ilus az ókalocsai
hagyomány őrzője és az új kalocsai stílus gazdag képzeletű
kialakítója. Sok hazai pályázaton vett részt, 1964-ben Kis Jankó
Bori-díjat kapott az Országos Népművészeti Pályázaton.
Fáradhatatlanul tanította az ifjabb nemzedékeket. Legkedvesebb
tanítványai, András Lajosné Pirisi Julis és Molnár Gáborné
Kővágó Maris méltóképpen folytatják a kalocsai hagyomány
továbbfejlesztését.
1953-ban a legelsők közt kapta meg a Népművészet Mestere
kitüntetést.
   |
|
 |
