Kaló Istvánné Kispál Mária 1919-ban Mezőkövesden született. A
hagyományos matyó hímzések szeretetét a szülői házban,
édesanyjától tanulta meg, őt tartotta mesterének. Elsők között
végezte el a Népművészeti Intézet díszítőművészeti
szakkörvezetői tanfolyamát, kiváló eredménnyel. Már
gyermekkorában elkezdett hímezni, munkáit az akkori Háziipari
Szövetkezeten keresztül értékesítette. Eleinte megrendelésre
dolgozott, készített hímzéseket női-, férfi- és gyermekruhákra
egyaránt. Készített művészi szinten tervezett, gondosan
kivitelezett színházi stólákat. Felújította a hagyományos
szűrhímzést is, ezek művészi kivitelezésű terítőin és futóin
jelentek meg. Nevéhez köthető a bogácsi hímzéshagyományok
felgyűjtése és újrafogalmazása. Jelentős szerepe volt a matyó
hímzések dokumentációinak gyűjtésében és feldolgozásában.
Munkásságát ma is őrzi a Mezőkövesdi Matyó Múzeum.
1952-től rendszeres résztvevője volt hazai és nemzetközi
kiállításoknak. Kiállított alkotásait mindenütt nagy
elismeréssel fogadták.
1968- ban a mesterének tekintett Kis Jankó Boriról elnevezett
Országos Hímzéspályázaton Nívódíjat kapott.
A népi iparművész címet 1955-ben kapta meg.
A Népművészet Mestere kitüntető címet 1959-ben a matyó
népművészeti hagyományok kiváló művelőjeként gyűjtő és alkotó
tevékenysége elismeréseként kapta meg.
Domanovszky György – Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet, Képzőművészeti Kiadó, Budapest 1983.
Varga Marianna: Mezőkövesdi Matyó Hímzés, Matyó Népművészeti Egyesület, Mezőkövesd, 2003.
