| |
Jankovics Imre dudás, Berzence községben, Somogy megyében született, 1885. november 5-én. Szülei kevés földdel rendelkező, római katolikus vallású kisparasztok voltak. Foglalkozása mezőőr, hercegi kocsis, erdőkerülő, kanász, majd éjjeliőr volt. 1906-ban megnősült, felesége ugyancsak kisparaszti családból származó Varga Julianna. Házasságukból 5 fiú, és egy leánygyermek született. A 6 gyerek közül 3 kicsi korában különböző gyermekbetegségében meghalt. A felnőttkort hárman érték meg, ám közülük is az egyik fiú katona korában meghalt. Jankovics Imre kisfiú korában tanult meg dudálni, amikor is a faluban kilenc dudást tartottak számon. Ő egy bizonyos Samu bácsitól tanult, 15-16 éves korára már jól játszott, attól kezdve minden este szolgálatban volt. Előfordult olykor, ha több éjszakán át játszott egymás után, hogy elaludt a széken, de a duda akkor is szólt a kezében. Sokszor már a táncolók rázták fel, hogy vessen véget a zenének, mert úgy elfáradtak, hogy nem bírják tovább járni a táncot. A környék falvaiba főleg lakodalmakba, mátkázó vasárnap, búcsúkba hívták játszani. Kodály Zoltán is vendégül látta egy alkalommal. „Kodály Zoltánnak volt egy „hosszifuruglája” és nem tudta jól fújni. Édesapám fújta meg.” A vendéglátás alkalmával apró kis „pörcös” (töpörtyűs) pogácsával kínálták őket. Itthon aztán nevettek rajta: „No anyjuk, tuplit (parafadugót) ettünk Pesten!” 1943-ban több héten keresztül játszott a Duna szállóban. Bár jegyrendszer volt, a zenéért cserébe az emberek minden jóval bőségesen ellátták. A felszabadulás után hamarosan felfigyeltek a művészetére. 1948-ban a Liliomfi című filmben szerepelt játszotta a cigány szerepét. Egy meghívólevél taúsága szerint 1957. augusztus 29-én 13-16 óráig a Magyar Rádió zenei osztályán volt felvételen. A Néprajzi Múzeum 1960-ban egy dudát vásárólt tőle, továbbá a dudajátékáról felvételeket készített. Sokszor készített vele felvételt Olsvai Imre budapesti népzene kutató is. Utolsó nyilvános szereplése 1969-ben, Kapuváron az Országos Szövetkezeti Népművészeti Versenyen volt. Leánya családjával élt élete végéig. 1971. december 15-én halt meg. 17-én a csurgói újvárosi temetőben temették. Temetésen búcsúztatót mondott Ghyczy Tamás a csurgói művelődési központ igazgatója. Szavai után felhangoztak utolsó felvételének dudahangjai.
A Népművészet Mestere címet 1955. augusztus 20-án kapta.
   |
|
 |
