|
|
| |
Horváth Mária 1913-ban a Győr-Sopron megyei Hövejben született,
1996-ban hunyt el. A höveji hímzés a Nagyszombat vidéki
hímzéscsoport egyik ága, melyre jellemző a fehér batisztkendő
díszítése fehér varrással, a ritkásan szövött textilre aprólékos
mintákat varrtak könnyű pamutfonallal. A XX. század elejétől
alakult ki Hövejben a kereskedelmi célú hímzés, a helyi
asszonyok háziipari szerűen foglalkoztak ezzel a tevékenységgel.
Eleinte a módosabb kapuvári gazdák feleségei közül került ki a
vásárlói kör, majd egyre inkább elterjedt a környező városokban
is.
Horváth Mária édesanyjától tanulta meg a fehér gyolcsra
csipkeszerűen kivarrott hímzés technikáját. Nyolc éves korától
hímzett, mesteri szinten tanulta meg és fejlesztette tovább az
aprólékos munkájú, változatos hímzést. Felnőtt korában már
önállóan készítette a viselet kiegészítőkőket, különösen a
fejrevaló kendők tervezését és hímzését szerette. Munkásságára a
hagyományos mintákhoz való ragaszkodás és a nagy gonddal,
aprólékos munkával történő kivitelezés volt a jellemző. 1952-től
a Budapesti Háziipari Szövetkezet tagja volt. Munkái külföldön
is nagy elismerést értek el, ezek közül a legjelentősebbek:
Moszkva 1954., Brüsszel 1958 (1962?), ahol a höveji csipkét
arany éremmel díjazták.
Népi Iparművész: 1954.
Népművészet Mestere: 1959.
   |
|
 |
Mai Magyar Népi Iparművészet: Domanovszky György Varga Marianna, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1983.
Fél Edit-Hofer Tamás szócikke, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet, 595.
|
