|
|
| |
Horváth Ernő (Kerkapéntekfalu, 1924. november 4. – Pusztaszentlászló, 2001. szeptember. 23.) A szattai erdészházban született. Pusztaszentlászlón élt. Foglalkozása erdész volt, 1944-ben végezte el a M. Kir. Erdészeti Szakiskolát Esztergomban. Életét erdészként és műszaki vezetőként nagyobbrészt Göcsejben (Szilvágy, Nova, Bak) töltötte, ahol megismerkedett a régi zalai fafaragók munkáival. A maga erejéből tanult faragni. 1947-ben szerepelt először kiállításon, igazi sikert azonban az 1971-es Vadászati Világkiállításon aratott. Legfőképpen kisméretű szobrokat készített, amelyekre az éles, határozott késvágás jellemző. Ezek a szobrocskák a régi népéletet és az erdei embereket mutatják be.
1954-ben lett népi iparművész. A Népművészet Mestere díjat 1971-ben kapta meg.
A leírást készítette Marx Mária
   |
|
 |
Zalakaros – állandó népművészeti kiállítás 5 db szobor (a Göcseji Múzeum tulajdona)
Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg
Zalaegerszeg, Parkerdő, emlékfa
Zalai népi művészek. Zalaegerszeg, 1975, 1983, 1989.
Zala élő népművészete. (a zalakarosi állandó kiállítás katalógusa) Zalaegerszeg, é.n. 10.p.
Zalai népművészek. Mesterek 3. NESZ, Bp.: 2004. 16.p. képpel
Wegroszta Zoltán: H E. emlékezete In: Zalaerdő. 2001 dec. 2.p.
Nemecz Ferenc: H E fafaragó népművész. In: Zvad. Alm 384-385. arck.
Zalai népi művészek. 1989. 20.p. arcképpel
Polster Gabriella: H E Vadászlap 2001. nov. 23.p.
Zalai életrajzi kislexikon 3. jav. bőv. kia. Zalaegerszeg, 2005. 234-235.p.
|
