| |
Hegedűs Jánosné 1932-ben Hevesen született, itt is hunyt el 2007-ben. A szövés mesterségével a polgári iskolában, Tompa Béláné Igonda Júlianna segítségével ismerkedett meg, majd folyamatosan képezte magát, elvégezte a középiskolát, 1973-ban takács mestervizsgát tett. Nem csupán a szövés technikájával ismerkedett meg, hanem részt vett gyűjtőmunkában is. Gyűjtő tevékenységét, a szőttes hagyományok felkutatását és dokumentálását, elsősorban a szomszédos Átány községben, és a mátrai falvakban végezte. 1962-ben férjével közösen vállalták a bányászfeleségek foglalkoztatását szolgáló a Hevesi Népművészeti és Házipari Szövetkezet egercsehi részlegének létrehozását, melyet 12 éven át vezettek. A szervezet működtetésében részt vett a férje, Hegedűs János is, a szakmai irányítást Hegedűs Jánosné Bakos Éva végezte. A család 1976-ban visszaköltözött Hevesre, ahol a Szövetkezet Központjában a dokumentációs és gyártás előkészítési feladatokat kapta. Arra törekedett, hogy a szőttesek öregbítsék a hevesi szőttesek hírnevét. Tervezői alkotói munkásságát tartotta a legfontosabbnak. Legszebb azsúros szőtteseit és tárgy együtteseit ez időben alkotta. Forrásanyagként leggyakrabban az átányi szegfűs, rozmaringos és csillag motívumos törölközőket, a palóc párnavégeken megjelenő piros-kék csíkritmusokat alkalmazta. Tanulmányozta és alkalmazta a takács szőttesek fűzési technikáit, a sávoly, ripsz és szatén kötések együttes alkalmazására törekedett. A szövött textíliát rojttal, kézi azsúrral, borsókával és horgolt csipkével díszítette. Készített a lakásokba szánt díszítő textíliákhoz tartozó parasztcsíkos vagy torontáli mintázatú „pokrócokat” is. Országos Népművészeti Kiállítás Gránátalma díj. Pro Renovanda Hungariae Cultúra Szakalapítvány és a Művészeti Kézműves Alapítvány első és külön díja.
1976-ban kapta meg a népi iparművész címet.
1989-ben a hevesi szőttes kultúra kimagasló ápolásáért Népművészet Mestere címet kapott.
   |
|
 |
