|
|
| |
1945-ben, pedagógus családban született Hajdúszoboszlón. Maga is pedagógusnak készült, elvégezte a debreceni Tanítóképző Főiskolát. Érdeklődése eleinte az előadóművészetek felé fordult, előadóművészként számon tartott alkotó ma is. Alapító tagja a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának. A faragás iránti elkötelezettsége az 1970-es években teljesedett ki. Munkásságának fő vonulata a köztéri gyermekjátékok, ülőpadok, bútorok készítése. A hagyományos szerkezeti technikák és formák mellett az ősi rönkbútor készítésével kezdett el foglalkozni. Jól választotta ki az alkalmas formájú farönköket, zsombékokat melyekből ülő alkalmatosságokat, asztalokat és más bútorokat készített. Pedagógus pályáját nyugdíjazásáig nem adta fel. Meghatározó személyisége, alapítója volt az 1992-ben létrehozott Nádudvari Kézműves Szakiskolának, az iskola művészeti vezetőjeként, igazgató helyettesként vonult nyugdíjba 2008-ban. Mesterségbeli tudását, alkotói hitvallását, a népművészet hagyományainak tiszteletét, a hitelességet adta tovább tanítványinak.
1998-ban Pro Renovanda Cultura Hungariae, 1996-ban Király Zsiga díjat kap.
1985-ben lett fafaragó népi iparművész.1997-ben a Népművészet Mestere címet kapta faragó tevékenységéért, elsősorban egyedi készítésű rönkbútorai magas színvonalú tervezéséért és kivitelezésért.
   |
|
 |
Köztéri munkák /Hajdúszoboszló Város tulajdonában/
Hajdúszoboszló, Bocskai István Múzeum
Élő Népművészet hajdú-Bihar megyében I. Debrecen. 2002.
Bellon Tibor: 68., 73-76. l.
Bánszky Pál: Megújhodó faragóhagyomány 1973-1998. Gyomai Kner Nyomda RT 2000
6, 26, 30,56, 73, 108. l.
|
