Csorba János, énekes, 1925-2008
Csorba János kilencgyermekes szegényparaszti családba született Széken (Sic, Kolozs megye, Románia), 1925. február 15-én. Iskolát csak két osztályt járt. Dalait elsősorban édesanyjától tanulta, aki könnyedén és nagy érdeklődéssel tanulta meg Petőfi verseit és Arany balladáit, amiket régi széki dallamokra dúdolt. Fia átvette ezt a különleges hagyományt, az élénk történelmi érdeklődéssel együtt. Csorba János előbb pásztorok mellett szolgált, majd ostoros szolga lett. A háború alatt elkerült a falujából Magyarországra, majd hányattatások után orosz fogságból került haza 1948-ban. Megnősült, két fia született. Családjával 1963-ban Székről Szamosújvárra költözött, ahol a szeszgyárban talált magának munkát. Kallós Zoltán révén kapcsolatba került a magyarországi néprajzosokkal, s ekkor jött rá, hogy Széken „ténylegesen valami kincs ez a hagyomány, a népviselet, népdal”. Ettől kezdve tudatosan is őrizte faluja hagyományait, törekedett arra, hogy visszajusson a legtisztább forrásig. Szamosújvári háza mindig nyitva állt a gyűjtők előtt. A hagyományos előadói stílust a legjobb széki énekesek nyomdokain járva képviselte, s énekesként gyakran öregbítette a széki hagyományok hírnevét a Magyar Rádióban, magyarországi népművészeti rendezvényeken. 1978 és 2000 között egy füzetbe leírta mindazokat a tudnivalókat, amelyeket fontosnak tartott továbbörökíteni az elkövetkező nemzedékek számára falujáról, annak népéről, hagyományrendszeréről. Ebből a kéziratból született a Bár emlékezete maradjon meg… című könyv Sebő Ferenc szerkesztésében. Csorba János nagyon sokat tett azért, hogy az őseitől örökölt hagyomány tovább öröklődjék – énekesként, adatközlőként, krónikásként egyaránt. Szamosújváron hunyt el 2008-ban.

A Népművészet Mestere címet énekes tudásáért 1999-ben nyerte el.

 


AGÓCS Gergely, EREDICS Gábor, KISS Ferenc, VAVRINECZ András (szerk.): Elveszett Éden. Archív népzenei felvételek a történelmi Magyarország területéről, valamint Moldvából és Bukovinából. 1996. Etnofon. Budapest.

CSORBA János: Bár emlékezete maradjon meg… (SEBŐ Ferenc szerk.). 2006. Hagyományok Háza. Helikon Kiadó. Budapest.

KELEMEN László, PÁVAI István (szerk.) Új Pátria 8. Az Utolsó Óra program gyűjteményéből 1997-1998. Mezőségi népzene. Szék - Sic.

PÁVAI István (szerk.): Utolsó óra. Erdélyi népzenegyűjtés a Fonó Budai Zeneházban. 1999. Fonó Records. Budapest.

SÁROSI Bálint, NÉMETH István (szerk.): Magyar Népzenei Antológia V. Kelet 1. Szilágyság, Kalotaszeg, Mezőség. Budapest, 1993, MTA Zenetudományi Intézet. 3 db hangkazetta. (Kísérőfüzet 58 p.)

SEBŐ Ferenc: Régi táncházak. Elmeséltem a széki táncnak rendje-módját én, Görbe János széki születésű. Síppal dobbal 1975/5. Népművelési Intézet, Budapest. [„Görbe János” azonos Csorba Jánossal, az álnevet az otthoni retorzióktól való félelem miatt találták ki.]

SEBŐ Ferenc: Népzenei olvasókönyv. 2009. Hagyományok Háza. Budapest.

ZTI online adatbázisa:
http://db.zti.hu/24ora/dalok.asp?VBSdbClickClass_1=VBSdbGoToGridRow&VBSdbIndex_1=1

 

© 2009 Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság
Tel: +36 26 502-529, Fax: +36 26 502-502, E-mail: szko@sznm.hu
Cím: 2000 Szentendre, Sztaravodai út
http://szellemikulturalisorokseg.hu