| |
Szerencsésnek mondhatja magát az, aki kétszáz évre visszanyúló újpesti asztalos generáció szülöttjének vallhatja magát és ő maga is vonzódik a természetes anyagok megmunkálásához, a faragáshoz. Ilyen családi előélettel Csepeli István is kitanulta a szakmát, az asztalos mesterség fortélyait. Jelentős szakmai tudással felvértezve több mint 40 éve kapcsolódott be a népművészeti mozgalomba. Faragó táborokban vett részt és lelkesen tanulta a népi faművességet az idősebb mesterektől. Munkásságában nyitott volt a faragások hagyományos technikái mellett a faművesség esztétikájára és több száz éves hagyományaira.
A több évtizede Dunaföldváron élő faragó népi iparművész a népművészet iránt elkötelezett alkotó, gondolkodó, újító egyéniség. Ötletei, tervei nyomán ez a szakterület műfajilag, tartalmilag és funkcionálisan is időnként kilép a történeti népművészet, a pásztorművészet hagyományos keretei közül. Műveivel, a hagyományos formák újraértékelésével, a középkorig visszanyúló ácstechnikák felújításával irányt mutatott a térplasztikában. Köztéri szobrokat, kapuzatokat, játszótéri szerkezeteket, és még sok más értékeset alkotott. Díszítő plasztikáiban sikeresen ötvözi a népi faragások hagyományos technikáit, mint pl. a csontbetét, a színes pecsétviasszal készített intarzia, vagy a fémszál berakások stb.
A népi faragóművesség megújítója és továbbadója. Számos faragótábor szakmai vezéregyénisége, majd táborok, szakmai bemutatók, kiállítások szervezője, 1995-ben a Dunaföldvári Fafaragó Galéria létrehozásának aktív részese. Lakóhelye büszke örömmel tudja magáénak Csepeli István köztéri és belsőépítészeti alkotásait, amelyek nagymértékben emelik, és színessé teszik Dunaföldvár egyébként is egyedi természeti adottságait. Országosan számon tartott, és megbecsült faragó népi iparművész.
A Népművészet Mestere díjat faragó tudásáért 2010-ben kapta meg.
   |
|
 |
