| |
1889-ben Uszódon született, szegény földműves szülők – Benedek
Benjámin, és Borsi Lídia – gyermekeként. A családban hatan
voltak testvérek. Gyermekkorában minden szabadidejében rajzolt,
és nagyon szeretett olvasni is. Az I. világháborúban behívták
hadimunkára, a Ganz-Danubius Gyárba került. Magával vitt képei
elkerültek a műkereskedéssel foglalkozó Bálint Jenőhöz, aki
azonnal felismerte a rendkívüli tehetséget. Több évtizedes
kapcsolat alakult ki közöttük, melyről így ír önéletrajzi
visszaemlékezésében: „A képeket olcsón megszerezte és sokért
eladta. Kihasznált igaz, de azért őszintén mondom, hogy sokat
köszönhetek neki. Ő lelkesített, buzdított a festésre, reménnyel
töltött el.”
Megházasodott, majd Kalocsára költöztek feleségével az 1941. évi
árvíz után. A háború után 1949-ben az ONCSA-házat kapták meg
Cegléden. Keveset festett, mezőgazdasági munkát vállalt. Az
1950-es évek elején újra felfedezték. Előbb a ceglédi
kultúrházban, majd a Kossuth Lajos Múzeumban kapott műtermet.
Idős korára megrokkant, szeme világát elvesztette, abba kellett
hagynia a festést. Műveit számtalan kiállításon mutatták meg,
megtalálhatóak az ország jelentős múzeumaiban, legnagyobb
számban a ceglédi Kossuth Lajos Múzeumban. Munkásságáról
számtalan méltatás jelent meg. Festői talentumát a kor
legnagyobbjai is elismerték.
„Benedek Pétert a festőt, akiről e könyv szól, olyan tehetséggel
áldotta meg a sorsa, amely lehetővé tette számára, hogy sajátos
módján kifejezhesse emberi, festői mondanivalóit egyaránt. …..különös
festői világot teremtett, amely csakis az övé, senkihez sem
hasonlítható, tehát egyéni. Bizonyos képei, rajzai a magyar
mesterek művei mellé állíthatók, azokkal egyenrangúaknak érezzük.”
(Barcsay Jenő 1979.)
Népművészet Mestere: 1970.
   |
|
 |
