| |
Bársony Mihály Tiszaújfalu egyik tanyáján, nyolc utódot fölnevelő középparaszti család hetedik gyermekeként született. Ehhez a vidékhez közelebbről Tiszaújfalu, Tiszaalpár és Bokros községek területéhez kötötte gyermekkora, itt járt iskolába, itt dolgozott és alapított családot. Bársony Mihály fiatal korától részt vett a ház körüli és a mezőgazdasági munkákban, de ha kellett ajtót és ablakot csinált, máskor kemencét épített, muzsikált, később pedig a hangszerekhez szükséges munkaeszközei legtöbbikét is elkészítette. 16 éves korában vette az első, igen rozoga tekerőjét egy tekerőstől, aki már nem tudta használni. Megjavította, és ezen kezdett tanulni. Mikor már kezdte elsajátítani a játékot, elkészítette az első tekerőjét 1935-ben, ami kicsit kezdetleges volt, de jobb volt a hangja, mint a vásárolt hangszeré. A tekerőlant az 1950-es években ugyan végképp eltűnt az alföldi parasztság használatából, mégis Bársony Mihály (és még néhány más tekerőlantos) szeretete és az akkoriban kibontakozó népzenei kutatás érdeklődése életben tartotta ezt a hangszert. 1960-as években, zenei gyűjtők és néprajzkutatók, néha zenészek keresték föl Bársony Mihályt, nekik készített egy-egy hangszert. Érdemeiért a népművészet mestere címmel tüntették ki 1968-ban. Az 1970-es évek legelején, a megújult népzenei érdeklődés hatására Bársony Mihály, mint tekerőlantkészítő, szinte egyik napról a másikra az érdeklődés középpontjába került. Egymást érték a népzenei fesztiválokra és a népművészeti kiállításokra szóló meghívások. Az ifjú nemzedék tagjai, úgyszólván egymásnak adták a kilincset, hogy hangszert rendeljenek és tőle tanuljanak muzsikálni. Bársony Mihály jóvoltából a tekerőlant olyan helyekre is eljutott Magyarországon, ahol korábban legfeljebb hírből ismerték.
A Népművészet Mestere díjat 1968-ban kapta meg.
   |
|
 |
