| |
Tápiógyörgyén született 1912. augusztusában. Szülei
földműveléssel foglalkoztak, Bodrogi Sándor a négy polgári
elvégzése után villanyszerelőnek tanult. Választott mestersége
fafaragó, csontfaragó, lószőr-ékszer készítő. Gyermekkorától
kezdve érdekelték a népi hagyományok, így kezdett el faragni,
lószőrt fonni.
Életrajzi vallomásában írja : „Tanítómesterem a mostoha,
küzdelmes élet volt.” Kocsihajtás közben a lovak kihullott
szőrét kezdte el fonogatni, melyekből később páratlan, gyönyörű
ékszereket készített. Eljárt alkotótáborokba, Bánszky Pál
tanácsára úgy döntött, hogy e ritka mesterség, a lószőrfonás
rejtelmeibe ássa be magát. Autodidakta módon tanult, képezte
magát, néprajzi, népművészeti könyvei kisebb könyvtárat alkottak.
Ezt az ősidők óta művelt pásztorművészetet magas szinten alkotta
újjá, varázslatos színekben pompázó ékszerei nagy elismerést
hoztak számára. Fontosnak tartotta, hogy a lószőrfonás
fennmaradjon, folytatódjon. Számtalan pályázaton és kiállításon
szerepelt nagy sikerrel. Szívesen fogadott érdeklődőket,
tanított gyermekeket, és felnőtteket műhelyében, vezetett
szakkört is.
Népművészet Mestere: 1977.
   |
|
 |
